Beszélgetés Noémival, a terápiás programjaink egyik résztvevőjével

Noémi egy kedves, 20 éves fiatal lány, egyik állandó résztvevője ifjúsági programunknak. Vele beszélgettünk a programokban szerzett tapasztalatairól, ezt az interjút olvashatjátok:

 

·        Hogy kerültél a Salva Vitába?

Miután leérettségiztem munkát akartam keresni és sokan javasoltak alapítványokat. Az egyik barátnőm és az anyukája azt mondta érdemes megkeresni a Salva Vita Alapítványt és én megkerestem. Így kerültem ide. Egy éve érettségiztem egy gimnáziumban, most már nem tanulok és még nem dolgozok. A Salva Vita Alapítvány ifjúsági programja az egyik rendszeres elfoglaltságom.

 

·        Miért jársz az ifi programba?

Érdekesnek találtam a programokat. Azt gondoltam, hogy amíg nem találok munkát, addig valamivel muszáj lenne lefoglalnom magam, mert az a jó, ha nem állandóan otthon ülök. Ha csak otthon ülnék, akkor nehezebb lenne később visszaszokni a mostani ritmusba. Fontosnak tartom, hogy ne essek túlzásba, ne szokjak el nagyon az otthonon kívüli dolgoktól, például képes legyek időre odamenni valahova. Másrészt még októberben javasolta a fejlesztőm is és úgy voltam vele, hogy amíg ez az időszak tart elkezdek kipróbálni foglalkozásokat. Minél többet próbáltam ki annál többhöz lett bátorságom. Szükségem volt egy-két foglalkozásra, hogy kipróbáljam az összes többit is, de megjött hozzá a bátorságom.

 

·        Melyik programokra jártál eddig?

Kipróbáltam mindegyik terápiás foglalkozást, részt vettem a művészetterápián, a zeneterápián és a kutyaterápiás foglalkozásokon is. Emellett szinte minden más ifjúsági programot is kipróbáltam.

·       Mely programok a legkedvesebbek a számodra, melyekre szeretsz a legjobban járni? Melyik program tetszett a legjobban és miért?

Ez nehéz kérdés, mert sok mindent szeretek. A főzésre nagyon szerettem járni és a művészetterápiára és zeneterápiára is.

A művészetterápiát azért szeretem, mert sokat mozgunk és mindig alkothatok, rajzolhatok valamit. Volt olyan, hogy közösen ki kellett találni dolgokat, például húsvétkor húsvéti csendéletet készítettünk közösen. De nem rajzoltunk, hanem élőben alkottunk. Voltak növények, tojások kézzelfoghatóan, élőben és ebből raktuk össze a csendéletet. Még egy pók is rámászott.

Szeretem a zenét, ezért a zeneterápia nagyon jó volt. Jó volt, hogy kipróbálhattunk különböző hangszereket és zenéltünk közösen is és külön-külön is. Nagyon szeretem a zenét ezért ez nagyon jó program volt nekem.

 

·        Milyen emlékezetes pillanataid vannak ezekről a terápiás programokról?

Volt olyan, hogy mindannyian zenéltünk a zeneterápián és kitaláltunk együtt egy közös dalt a csoporttársainkról és azt elénekeltük. Az, hogy egy közös dolgot csináltunk, ami zenés az nagyon jó volt.

A főzést nagyon szerettem, de erről van egy rosszabb emlékem is. Egyszer elindultunk hárman a közeli bolt felé a programtársaimmal, mert meg kellett venni az alapanyagokat a főzéshez. Az egyik fiú megmutatta, hogy hol van az áruház és visszafordult. A boltban már csak ketten voltunk, és közben felhívták a másik társamat, hogy orvosi vizsgálatra kell mennie, ezért el kellett indulnia, így egyedül maradtam a boltban. Az utolsó dolgot egyedül már nem tudtam megvenni és enélkül mentem vissza a Salva Vita Alapítványba. Utólag egy másik csoporttársammal újból kimentünk vásárolni, hogy megvegyük a hiányzó dolgot. Ezt azóta is sokat emlegetjük, akkor rossz élmény volt, de most már emlékezetes, kicsit vicces is, amit sokszor emlegetünk és nevetünk rajta. A főzésben az tetszett, hogy finomakat főztünk és meg is ettük közösen a végén és megismerhettem a főzés folyamatait. Szerintem ez az egyik leghasznosabb dolog, amit itt tanultam.

Művészetterápián nagyon emlékezetes, jó élmény volt, amikor kendőkkel játszottunk. Eljátszottuk a szelet és volt hogy eljátszottuk, hogy fák vagyunk amit fúj a szél. Vagy választottunk egy kendőt és különböző hangulatú zenéket hallgattunk, aminek a hangulatához, ritmusához igazítottan kellett mozgatni a kendőket. A karácsonyi mandalakészítést is nagyon élveztem. Nagyon sokféle módszert, technikát, anyagot használunk, nagyon változatosan. Ma például agyagból készítettem egy unikornist. Nagyon sokat dolgoztam rajta, hogy ne essen szét, büszke is vagyok rá.

De volt olyan alkalom is, amikor buliztunk és mindenki berakhatott saját zenét. Ez is nagyon jó élmény volt.

Az egyik kutyás foglalkozás is nagyon jó volt, Turmix kutyával állatorvososat játszottunk. Az egyik fiú játszotta el az állatorvost és nagyon szigorú volt. Eljátszottak egy kisebb „balhét”, de nagyon viccesen. A játék során az „orvos” még azzal is fenyegetőzött, hogy kihívja a TEK-et. Nagyon szórakoztató volt. Utána megpróbáltuk Turmix-ot körberajzolni, kisebb-nagyobb sikerrel., ez nagyon vicces volt. Sok jó élményt és szép emlékeket adtak nekem ezek a programok.

 

·        Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Igazából fontos lenne majd valamilyen munkát találni. A pénz szempontjából is fontos. Remélem, hogy a Salva Vita Alapítvány segítségével én is találok majd munkát, jó lenne olyat, amit szeretek is csinálni, ha létezik ilyen egyáltalán.

 

A terápiás programokat a MOL Új Európa Alapítvány támogatása révén biztosítottuk ifjúsági programunk résztvevőinek.