Kütyük, ADHD és autizmus – tényleg van összefüggés?

Beszélgetés egy gyógypedagógussal

Kérdező: Salva Vita Alapítvány (SVA)

Szakértőként válaszol: Zahorecz-Pertorini Adrienn (ZPA), gyógypedagógus

Az utóbbi időben egyre gyakrabban olvasni olyan cikkeket és posztokat, amelyek szerint a sok kütyüzés „okozza” az ADHD-t vagy akár az autizmust. Ezek a kijelentések rengeteg félelmet és bűntudatot keltenek a szülőkben. De vajon mennyi ebből az igazság? Erről kérdeztünk egy gyógypedagógust, aki nap mint nap találkozik ADHD-s és autista fiatalokkal és családjaikkal.

SVA: Valóban okozhatja a sok képernyő az ADHD-t vagy az autizmust?

ZPA: Egyértelműen nem. Az ADHD és az autizmus veleszületett, idegrendszeri sajátosságok, amelyek kialakulásában genetikai tényezők játszanak szerepet. Ezeket nem a képernyők váltják ki, és nem is lehet „ránevelni” valakit. A kütyük démonizálása félrevezető és káros, mert azt sugallja, hogy a szülők hibásak. Ez pedig óriási bűntudatot okoz, holott nem ők a felelősek.

SVA: Akkor semmilyen hatással nincs a kütyüzés?

ZPA: Hatása természetesen van, de más módon. A túlzott képernyőidő senkinek nem tesz jót – sem gyereknek, sem felnőttnek, függetlenül attól, hogy ADHD-s, autista vagy épp neurotipikus. A sok képernyő ronthatja az alvásminőséget, csökkentheti a koncentrációt, növelheti a feszültséget. Ezek a problémák felerősíthetik például az ADHD tüneteit, de nem okozzák magát a zavart. Ez nagyon fontos különbség.

SVA: Tehát a kütyük inkább erősíthetnek tüneteket, de nem okozzák őket?

ZPA: Pontosan. A kütyühasználat olyan, mint az étkezés: önmagában nem „jó” vagy „rossz”. A mérték, a tartalom és a környezet számít. Ahogy a túl sok cukor nem okoz veleszületett betegséget, de ronthatja az egészséget, úgy a túl sok képernyőidő sem okoz ADHD-t vagy autizmust – de súlyosbíthatja a mindennapi nehézségeket.

SVA: Vannak esetek, amikor a kütyü kifejezetten segít?

ZPA: Igen, nagyon sok ilyen példa van. ADHD-s fiataloknak sokat segíthetnek az emlékeztetők, időzítők, jutalmazó appok, amelyek rendszert adnak a mindennapjaiknak. Autista fiatalok számára a digitális tér gyakran biztonságosabb kommunikációs közeg, ahol könnyebb kapcsolatokat fenntartani. Sok fejlesztő alkalmazás kifejezetten arra épül, hogy támogassa a szociális készségeket vagy a figyelmet.

Tehát nem arról van szó, hogy a kütyü az „ellenség”. Ha jól használjuk, kifejezetten eszköz lehet a fejlődésben és az önállóságban.

SVA: Hogyan lehet jól használni a kütyüket?

ZPA: A kulcs az egyensúly. Fontos, hogy legyenek más élmények is a mindennapokban: mozgás, játék, közös beszélgetés, szabad levegő. Nem az a cél, hogy teljesen kizárjuk a digitális eszközöket, hanem hogy egészséges keretek között legyenek jelen. Ez mindenkire igaz – ADHD-sra, autistára és neurotipikusra is.

SVA: Mit üzensz azoknak a szülőknek, akik bűntudatot éreznek, ha a gyerekük sokat kütyüzik?

ZPA: A legfontosabb üzenet: nem a szülő hibája. Az ADHD és az autizmus nem a telefon miatt alakul ki. Az viszont a szülőn is múlik, hogy tudatos kereteket teremtsen: beszélgessen a gyerekkel, közösen szabjanak határokat, találjanak más elfoglaltságokat is. És ne felejtsük el, hogy a kütyük nemcsak kockázatot, hanem lehetőséget is rejtenek.

SVA: Mit jelent mindez a jövő, például a munkavállalás szempontjából?

ZPA: Nehéz általánosságban beszélni erről, mert ahány ADHD-s vagy autista fiatal, annyiféle személyiség, munkakörnyezet és élethelyzet létezik. Emiatt nincsenek „mindenkire érvényes” szabályok. Nagyon leegyszerűsítve viszont elmondható: ha a fiatalok megfelelő támogatást kapnak, és kialakul egy egészséges eszközhasználat, az rengeteg energiát megspórolhat nekik. Például pótolhatják azokat a készségeket, amelyek kevésbé erősek náluk, így inkább az erősségeikre tudnak koncentrálni.

Az lenne a cél, hogy minél több olyan munkahely jöjjön létre, ahol erre lehetőség van. Vannak már jó példák, de Magyarországon még sajnos nem elterjedt a gyakorlat. Pedig minden munkaadó érdeke lenne, hiszen megfelelő körülmények között az esélyegyenlőség nem csak „szép elv”, hanem valódi érték: így mindenki nyer, a munkavállaló és a munkáltató egyaránt.

Ez a blog a Foglalkoztatás 2024 pályázati program keretében készült, melyet a Belügyminisztérium és a Slachta Margit Nemzeti Szociálpolitikai Intézet támogat.