Véget ért a L.I.K.E. program
L.I.K.E. záró konferencia |
Búcsúzunk a L.I.K.E. projekttől, ami alaptványunk munkatársai számára nagyon kedves és fontos program volt. Szerettünk benne dolgozni, mert egyszerr volt újítás, hiszn nem csak megváltozott munkaképességű résztvevőkkel dolgoztunk, és egyszerre épített a már meeglévő tudásunkra, tapasztalatainkra, például a Munkahelyi Gyakorlat Programban szerzettekre.
Izgalmas, és kihívásokkal teli életutakat ismerhettünk meg, és nagyon nagy öröm számunkra, hogy sok esteben tudtunk segíteni a résztvevő fiataloknak. Erről itt a blogon is többször hírt adtunk már. Hogy mit is csináltunk pontosan, az kiderül a progam vezetőjének, Zsiday Krisztának összefoglalójából, ami alább olvasható.
L.I.K.E. (Life Investment
is the Key to Employement) jógyakorlat
A L.I.K.E. ifjúsági ház – mely a Salva
Vita Alapítvány keretein belül, a Szeglet Közösségi- és Élménytér épületében működött - egy
nemzetközi együttműködés keretében jött létre. Nemzetközi, magyar adatokat is
gyűjtő kutatás előzte meg, mely a NEET (nem tanuló, nem dolgozó) fiatalok
elakadásának okait, érdeklődését és fejlesztési lehetőségeit vizsgálta. Az ifjúsági
ház ennek mentén kezdte munkáját meg 2021-ben. A cél a fiatalok munkaképes
állapotba hozása, fejlesztése és munkahelyi elhelyezése, nyomon követése volt. Céljainkat
holisztikus módon közelítettük meg, számos egymást kiegészítő szolgáltatást
kínálva. Életvezetési készségek fejlesztését szolgálták: kommunikáció,
együttműködés- állatasszisztált foglalkozások, önkifejezés, interperszonális
készségek, önbizalom-művészetterápiás foglalkozások, egészség és pénzügyi tudatosság
stb. Lelki, mentális, egyéni nehézségek feltárását és feldolgozását szolgálták:
pszichológiai tanácsadás, mentorálás, coaching ,történetmesélés. Munkaerőpiaci
tanácsadás keretében egyéni készségfelmérés, csoportos készségfejlesztés,
önkéntesség, munkapróba, pályaorientációs és munkára felkészítő tréning, IT
tréningek, állásközvetítés, elhelyezés, utánkövetés stb.
Kicsit több mint egy év alatt 210
fiatal került kapcsolatba a programmal. Egy részük lemorzsolódott (79 fő), vagy
nem felelt meg az elvárásoknak (idősebb mint 30 év, nem NEET, 12 fő). Közel 70
fő helyezkedett el, 4 fő egyéni vállalkozó lett és többen visszatértek az
iskolába, vagy tanulmányokba kezdtek (14 fő).
A hozzánk forduló fiatalok
beilleszkedése a munkahelyre, a társadalomba nagyon sokszor különböző / komplex
okokból nehezített. Más gondolkodásúak (pl. neurodiverzek (autizmussal élők,
adhd, „diszek”). A többségtől eltérő képességekkel, készségekkel rendelkeznek
(pl. fogyatékossággal él, pszichiátriai kezelés alatt áll) Sokan nehéz
élethelyzetből érkeztek (pl. hajléktalan, gyermekvédelmi gondoskodás, traumatizált).
Illetve megfigyelhető volt a „kapunyitási pánik „ is, ami jelentős szorongást
vált ki a fiatalok nagy részéből, elakadáshoz vezet.
Egyéni, személyközpontú
megközelítéssel dolgoztunk a fiatalokkal (Carl Rogers alapelvei mentén). Ennek
mentén fontos volt az egyéni figyelem, az őszinteség és a kapcsolat. A
programokban szabad döntés alapján, önirányított módon vettek részt a fiatalok,
nem volt kötelező semmi. A tér, tevékenységek keretei ugyanakkor pontosan le
voltak fektetve, ez biztonságot és orientációt adott mindenkinek. A folyamatorientált
fejlesztésben az önirányított tanulás, fejlődés, a saját út, választási
lehetőségek teret kaptak. A hit a fiatalban, hogy képes elérni céljait ilyen
módon is kifejezésre került.
A legsikeresebb tevékenységeink
között voltak a nyári, tematikus táborok (pl. Munka Világa, vidéki bentlakásos
tábor.) Egész évben abszolút kedvenc és meggyőző fejlesztési eredményeket
hoztak az állat asszisztált és a művészeti programok. Aki már készen állt a
munkavállalásra, azoknak kiemelten fontos volt az egyéni támogatás, mely során
egy szakértő tanácsadó felméréseket, közvetítést, teljeskörű támogatást adott
munkavállalás kapcsán. Az egyénileg igénybe vehető pszichológus szakmai munkája
sokat segített a munkaképes állapot eléréséhez, megtartásában. Főként
szorongásos, depressziós problémákkal, illetve veszteségek feldolgozásával
fordultak hozzá. Kiemelkedő volt a kortárs kapcsolatok szerepe, amire tudatosan
törekedtünk is. Vegyes képességű, integrált közösségekkel, csoportokkal
dolgoztunk. Ez kihívások elé állította a szakembereket, de előmozdította a
fiatalok egymás felé fordulását, egymás támogatását katalizálta. Kortást
gyakornokok, önkéntesek bevonása tovább erősítette ezt. Többször is
önkéntességgel, rövid munkapróbákkal készítettük fel a fiatalokat a hosszútávú
állásokra. A fokozatosság növelte az önbizalmuk, teherbírásuk, gyakorlati
tudással is segítette őket. Kiemelendő még a külföldi fiatalok és szenior önkéntesek
bevonása is. A generációk találkozása elősegítette a kapunyitási pánik oldását,
a tapasztalatcserét és az érzelmi stabilitást. A külföldiek elhozták a nagyvilágot
történeteikkel, ételeikkel és nyelvtanulás kapcsán is nagy motivációt
jelentettek.
Az ifjúsági háznak köszönhetően a
fiatalok sokat fejlődtek személyes, egyéni szinten (csökkent szorongás, célok
megnevezése, társas készségek stb.) és egyúttal gyakorlati, technikai téren is
gyarapodtak (megfelelő CV, reálisabb készség/képesség kép, szoftver használói
tudás stb.)
Összességében kijelenthető, hogy
különböző szakterületek összefogása (ifjúsági munka, pszichológia, HR,
szociális munka, terápiás jellegű programok) szükséges, ha valóban hatékonyan
kívánjuk a NEET fiatalokat segíteni. Az együttműködésben, az összeadott tudásban
és a kapcsolatokban 1+1=2 helyett 1+1=3 lesz.
További információ, kapcsolat: https://salvavita.hu/projektek/fiataloknak/
Megjegyzések
Megjegyzés küldése