Impro színház értelmileg akadályozott és autista emberekkel
Alapítványunk a Momentán
Társulat tagjaival együttműködésben 2022. tavaszi félévében egy szociális
készségfejlesztő tréningsorozatot valósított meg. Ezen programsorozat keretében
értelmileg akadályozott és autizmusban érintett személyeknek tartottunk klubfoglalkozásokat,
ahol a társas kapcsolatok, szociális helyzetek megértése volt a fókuszban.
Sokat szerepjátékoztunk, beszélgettünk, nevettünk és nem utolsó sorban rengeteg
dolgot megtanultunk együtt, egymástól, egymásról. A klubsorozat megkoronázásaként
június elején egy ismerkedős rendezvényt is szerveztünk értelmileg akadályozott
és autizmusban érintett fiatalok részére.
A program apropóján
most Harsányi Bencével, a Momentán Társulat alapító tagjával beszélgettünk.
Kappel Katalin (Salva
Vita Alapítvány): Bence, mesélnél kérlek egy kicsit magadról, a
Társulatról, valamint arról, hogy hogyan merült fel a projekthez való
kapcsolódás ötlete?
Harsányi Bence
(Momentán Társulat): A Momentán Társulattal 2003 óta játszunk interaktív
improvizációs előadásokat, ami azt jelenti, hogy mindig a nézők ötletei alapján
játszunk. Megalakulásunk óta mindig fontos volt az oktatás, a Társulatban
hozzám hasonlóan sokan mások is tanár diplomások. Nagyon fontos számunkra, hogy
továbbadjunk mindabból a tudásból és hozzáállásból, amit az improvizáció
jelent. Dolgoztunk egészen kicsi gyerekekkel, nagyobb gyerekekkel,
egyetemistákkal és pedagógusokkal is, valamint tartunk céges tréningeket is,
tehát nagyon széles ez a paletta. Mindig is lényeges volt számunkra, hogy
találjunk olyan ügyeket, amelyek keretében az úgynevezett alkalmazott
improvizáció eszközével azokat a készségeket, amiket mi a színpadon használunk,
tovább viszünk valami más felhasználási területre. Nagyon büszkék vagyunk
ezekre a projektekre (alkohol- és drogprevenciós programok, biztonságos
internethasználat, fenntarthatóság, eredményesebb pedagógus-diák-szülő
kommunikáció és még sok más). Szerettük volna kipróbálni, hogy ez az
improvizációs kelléktár hogyan illeszthető bele a Salva Vita munkájába és a ti
ügyfeleitekkel hogyan lehet ezeket a játékokat játszani. Nem tudunk a régióban
hasonló kezdeményezésről, aminek keretében magasan funkcionáló, munkaerőpiacon
mozgó, értelmi sérült és autista fiatalokkal dolgoznának. Ezért különösen izgatottan
vágtunk bele ebbe a projektbe és mi is folyamatosan tanultunk.
Kappel Katalin (Salva
Vita Alapítvány): A Salva Vita Alapítvány a workshop tematika
kidolgozásában, valamint a programok megvalósításában vett részt. Ez az
interperszonális készségeket fejlesztő és önálló életvitelt támogató programsorozat
egyrészt folytatta egy korábbi programban elkezdett munkánkat, másrészt más
további projektekben összegyűlt tapasztalatainkra is építkezett. Korábban több
olyan projektünk is volt, amelynek keretében értelmileg akadályozott, illetve
autizmussal élő ügyfeleinket támogattuk a minél önállóbb életvitelben. A
fordulatot aztán a 2021. év hozta: 2021 elején a hozzánk forduló fiatalok
szülei részére szülőklub sorozatot tartottunk, melynek során a résztvevő szülők
számos Covid járvány okozta problémára, nehézségre világítottak rá. Legtöbben
azt fogalmazták meg nehézségként, hogy a Covid időszakban a fogyatékossággal
élő gyermekeik bezárkóztak, befordultak, sokan elvesztették munkájukat, s így a
napi kapcsolataikat is, pedig már korábban is nehézséget okozott nekik a társas
kapcsolódás, ami az élet minden területére kihatással van. Ezért úgy éreztük,
ügyfeleinknek most a korábbinál is sokkal nagyobb szükségük van támogatásra az
interperszonális és kommunikációs készségek fejlesztésében.
Éppen ezért 2021. év
végén elkezdtük kialakítani egy interperszonális készségfejlesztő program
tematikáját, melyhez együttműködő partnerként felkértünk Titeket, a Momentán
Társulat tagjait. Méghozzá azért, mert Veletek, a Társulattal már évek óta
kapcsolatban álltunk-állunk és sokat beszéltünk arról, hogy milyen jó lenne
közös programokat szervezni a témakörben.
Inspirált bennünket a
Love on the spectrum Netflixes sorozat is, amely autizmus spektrumban érintett
fiatalok párválasztási-párkapcsolati nehézségeit dolgozza fel, a dokumentumfilm
egyben jógyakorlatokat, módszereket, eszközöket is bemutat arra vonatkozólag,
hogy hogyan készíthetők fel ezek a fiatalok kapcsolatok kialakítására és
fenntartására – és ezen a ponton nem kizárólag a párkapcsolatokra gondolva.
Végül el is indultunk
a klubokkal, amiknek az Alapítvány közösségi tere, a Szeglet Közösségi és
Élménytér adott otthont.
Össze tudod kérlek
foglalni, hogy hogyan épült fel a programsorozat, milyen témákkal foglalkoztunk?
Harsányi Bence
(Momentán Társulat): Nagyon izgalmas volt az előkészítés, és ennek a
programsorozatnak a kidolgozása, kialakítása. Örülök neki, hogy ilyen korai
fázisban be tudtatok minket vonni és együtt alakíthattuk ki a projekt vázát.
2022. február-április
folyamán összesen 6 csoportfoglalkozást tartottunk, 6 téma mentén. A programba
elsősorban az Alapítvány már meglévő ügyfélkörébe tartozó értelmileg
akadályozott/tanulásban akadályozott/autizmussal élő személyeket vontuk be.
Nagyon örültünk neki, hogy a programokat nagy érdeklődés övezte, alkalmanként
átlagosan 10-15 fő vett részt. Ez az
eredetileg tervezett létszámhoz képest magasabb létszám. Ráadásul azt is jelzi,
hogy az ügyfelek bizalommal viszonyulnak az Alapítvány felé, és elégedettek is
voltak a programmal – hiszen újra meg újra eljöttek a foglalkozásokra és utána
lelkesen tértek haza.
Minden alkalommal egy
kommunikációval, kapcsolatteremtéssel kapcsolatos témát jártunk körbe, ezen
témákat gyakorlati helyzetek szimulálásával, játékos formában igyekeztünk
befogadhatóvá tenni. Természetesen a párkapcsolat megtalálása, a párválasztás,
az ismerkedés nagyon fontos, kiemelt témának számított. De esetükben ugyanolyan
fontos cél volt az is, hogy ismeretlenekkel megfelelő módon fel tudják venni a
kapcsolatot, illetve mivel mindegyikőjüknek van munkatapasztalata,
munkaélménye, ezért nagyon sokat tudtunk meríteni a munkahelyi élményeikből is,
amik néha nagyon kellemesek, néha viszont konfliktusosabbak.
Mivel a
foglalkozásokat a Társulat tagjai és a Salva Vita szakemberei közösen tartották,
így abban helyet kaphattak drámapedagógiai eszközök, emellett az Alapítvány
abban támogatta a folyamatot, hogy az alkalmazott eszközök a célcsoport
igényeinek megfeleljenek (vizuális támogatás, könnyen érthető nyelvezet stb.).
A játékok védett
környezetben zajlottak, a Társulat tagjai a résztvevők inputjai alapján jelenítettek
meg releváns élethelyzeteket, az ő irányításuk szerint játszottunk. Ez nagyon
izgalmas volt számukra, hiszen azt élhették meg, hogy náluk van a távirányító
és kipróbálhatnak újabb és újabb megoldásokat ebben a biztonságos térben.
A játékokba sokszor
mi is beálltunk, nagyon sok inspirációt és élményt kaptam tőlük. Az is
látszik, hogy van, amiről nehezebben beszélnek, de vannak olyan témák, amikről
még senkit nem hallottam ilyen nyíltan, őszintén beszélni, legyen szó akár a
saját megváltozott munkaképességükről, akár életük egyéb apróbb részleteiről,
és ez lebilincselő.
A programsorozat
zárásaként 2022. június 3-án egy olyan nyitott rendezvényt is szerveztünk,
amelyen a csoporttagokon kívül más fogyatékossággal élő személyek is részt
vehettek. E rendezvény célja kifejezetten ismerkedési lehetőség biztosítása és
a workshopok során megszerzett interperszonális készségek gyakorlati
alkalmazása volt. Mindezt a célcsoport igényeihez és képességeihez igazodó
játékos programok segítségével valósítottuk meg.
Kappel Katalin (Salva
Vita Alapítvány): Hogy látod annak a lehetőségét, hogy 6+1 alkalom alatt
valós változást érjünk-érhessünk el ezeknél az embereknél a szociális készségek
fejlesztése kapcsán?
Harsányi Bence
(Momentán Társulat): Mi magunk is arra készültünk és úgy építettük fel a
programot, hogy alkalomról alkalomra nehezítsük a kihívásokat. Engem az lepett
meg leginkább, hogy milyen jól kommunikálnak, milyen humorosak és bátrak a résztvevők
ebben az otthonos, számukra biztonságos közegben. Az a nagy kérdés, hogy hogyan lehet ezt a
fajta biztonságot akkor is megtartani, hogyha kikerülnek ebből a közegből
(munkahelyen, nyílt terepen, utcán). Ezért is volt fontos módszertani
szempontból, hogy én állandó tagként jöttem a Társulatból ezekre a programokra,
de hozzám minden alkalommal egy újabb társulati tag csatlakozott, hogy a
résztvevők ismeretlen arcokkal is találkozhassanak. Ez is fontos része a tanulásuknak,
hogy egy új embert hogyan fogadnak be. Alkalomról alkalomra tapasztaltuk, hogy
egyre nyitottabbak és magabiztosabbak. Aki az első találkozáskor egészen halk
volt, szinte meg sem mert szólalni, következő alkalommal bátran behozott egy
személyes példát, amit azonnal eljátszhattunk az ő instrukciói alapján. Tehát rövid
időn belül láttunk kinyílásokat, bátorodásokat.
Mindeközben folyamatos
újratervezés zajlott a háttérben, hiszen egy-egy forglalkozás után látszott
csak az, hogy a következő alkalommal hogyan tudunk nehezíteni, mélyíteni a
témákon, gyakorlatokon. Fontos szempont volt, hogy ezek a nehezítések pici
lépcsőfokokat adjanak, mégis tudjon igazi kihívás lenni a számukra. Lényeges
volt az is, hogy meglássuk az ő erősségeiket és arra alapozzunk. A 6 alkalom
elég kevés ahhoz, hogy eljussunk oda, hogy mit hogyan kell csinálni, arra viszont
elegendő, hogy felhívjuk a figyelmüket arra, hogy ők miben jók, az ő
erősségeiket vigyük tovább.
Kappel Katalin (Salva
Vita Alapítvány): Mik voltak a programsorozat során felmerülő általános
tapasztalatok, felmerülő nehézségek és hogyan reagáltatok rájuk?
Harsányi Bence
(Momentán Társulat): Fontos eleme volt a programnak a játék és humor. Kezdetben felmerült bennünk is, hogy az
imprós és drámapedagógiai módszertan működni fog-e, de azt láttuk, hogy a
humor, a játékosság náluk is nagyon jól működik mint fejlesztési eszköz.
A feladatokat célratörően, érthetően, egyszerűen
magyaráztuk el a célcsoport igényeinek megfelelően, így a keretek világosak
voltak és biztonságban érezhették magukat a résztvevők. A felszabadult játékhoz
ez elengedhetetlen. Párokban, kis csapatban dolgoztak, nem rángattuk ki senkit
a teljes csapat elé.
Izgalmas volt belelátni abba, hogy a program
résztvevői milyen sokat kapnak tőletek, az Alapítványtól, mennyire otthon érzik
magukat nálatok, „hazaérkeznek” minden egyes alkalommal. Az sem jelentett nekik
nehézséget, hogy a társulati tagok előtt megnyilvánuljanak – habár az
ismeretlen helyzetek és személyek jelenléte alapesetben feszélyezi őket, most
mégis jól fogadták az új helyzeteket és bátran mertek kilépni a komfortzónájukból.
Világossá vált számunkra az is, hogy a
párkapcsolat mennyire kiemelt fontosságú ennél a célcsoportnál. Sokakban él
sztereotípia az autizmusban érintett/értelmileg akadályozott személyekkel
kapcsolatban, hogy nekik nincs erre igényük. De igenis van, és szeretnének e
téren is előrelépni az életükben.
Fontos volt számunkra, hogy hosszútávú hatása is legyen a
programnak, ugyanakkor nem volt mindig egyértelmű, hogy mi az, amit egy-egy
alkalomból továbbvisznek, elraktároznak a résztvevők, hogy “éles helyzetben”
használni tudják majd. Éppen ezért tudatosan egyre nagyobb hangsúlyt fektettünk
arra, hogy a tanultakat megerősítsük bennük. Nem az a fontos, hogy egy alkalmat
követően elmondják, mit tanultak, hanem hogy 1-2-5 hónap múlva, amikor
belekerülnek egy szociális helyzetbe, akkor eszükbe jusson, hogy mi mindenről
lehet a másikkal beszélgetni. Nagyon
különböző alapkészségekkel jönnek, van, aki csendesebb, keveset kommunikál, van,
aki viszont sokat mesél. Az lenne a jó, ha annyit tudnánk gyakorolni, hogy ez a
készségek automatikusan működjenek.
A résztvevők alapvetően jól ismerik egymást, látható a
klubokból, táborokból hozott alapműködés.
Kiszámítható, hogy egyik vagy másik társuk hogyan reagál egy helyzetben vagy
hogy milyen dolgokat szeret. Ezeken az alkalmakon meg tudták lepni
egymást egy-egy feladat során. Tudatosították, hogy más is jellemzi őket, nem
csak az, amit már mindenki látott és megismert. Kibillentek a megszokott
szerepeikből, megtapasztaltak új működéseket és megoldásokat. Erre az élményre
azért van nagy szükségük, mert a jövőben is sokféle különböző élethelyzetekbe
kerülnek majd, ahol jó, ha tudják, hogy érdemes és lehetséges újabb és újabb
színeket megmutatni magukból.
Kappel Katalin (Salva
Vita Alapítvány): Nagyon fontosnak
tartjuk, egyfajta missziónk, hogy a hozzánk fordulókat – amellett, hogy
támogatjuk a munkaerő-piaci boldogulásukat – abban is segítjük, hogy az önálló
életvitel irányába is lépéseket tegyenek meg – amelynek természetesen az is
elemi részét képezi, hogy ezek az emberek elhelyezkedjenek és a munkahelyi
feladataikat el tudják látni, de az is, hogy az akár a munkahelyen, akár más
kontextusban felmerülő szociális helyzeteket megfelelően kezelni tudják. Éppen ezért úgy gondoljuk, hogy ez a projekt,
ez a programsorozat, amit megvalósítottunk, abszolút releváns a célcsoport
életében.
Bence, Te hogyan látod a program
fenntarthatóságát?
Harsányi Bence
(Momentán Társulat): Ez egy hosszú
út, aminek ez volt az első lépcsőfoka. Érdemes időről időre, 3-6 hónapos
etapokban dolgozni, és mindig egy-egy újabb célt kitűzni. Sok témát érintettünk
ugyan a fél év során, de még nagyon sok olyan téma van, amivel nem foglalkoztunk
és érdemes lenne a jövőben időt szánni rá.
Hogyan lehet az ő mindennapjaikban megteremteni
azokat a pozitív érzéseket, amelyek segíségével a maximumot hozhatják ki
magukból?
Hogyan válnak ők maguk segítővé? Hiszen sokan
közülük annyira értik ezt a közeget, amelyben eddig ők kaptak segítséget, hogy
mentorrá válhatnának. De vajon hol jön el az a pont?
A
program egyik kifejezett célja volt egy módszertan kidolgozása és a megszerzett
tapasztalatok átadása. Az imprós
közegben intenzív a tudásmegosztás, nemcsak országos, de régiós szinten is a
visegrádi országok között. Szerencsés esetben pedig a gyógypedagógiai és
tanárképzéseben is megjelenhetnek az eredmények.
Kappel Katalin (Salva
Vita Alapítvány): Köszönöm Bence a
beszélgetést! Bízunk benne, hogy a programsorozatot a jövőben is folytatni
tudjuk, folytatás esetén pedig számítunk a szakmai közreműködésetekre!
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A programsorozatot a
Slachta Margit Nemzeti Szociálpolitikai Intézet és az Emberi Erőforrások
Minisztériuma által támogatott FOF 2021 pályázat keretében valósítottuk meg. Támogatásukat köszönjük!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése