Impro színház értelmileg akadályozott és autista emberekkel

 


Alapítványunk a Momentán Társulat tagjaival együttműködésben 2022. tavaszi félévében egy szociális készségfejlesztő tréningsorozatot valósított meg. Ezen programsorozat keretében értelmileg akadályozott és autizmusban érintett személyeknek tartottunk klubfoglalkozásokat, ahol a társas kapcsolatok, szociális helyzetek megértése volt a fókuszban. Sokat szerepjátékoztunk, beszélgettünk, nevettünk és nem utolsó sorban rengeteg dolgot megtanultunk együtt, egymástól, egymásról. A klubsorozat megkoronázásaként június elején egy ismerkedős rendezvényt is szerveztünk értelmileg akadályozott és autizmusban érintett fiatalok részére.

A program apropóján most Harsányi Bencével, a Momentán Társulat alapító tagjával beszélgettünk.

Kappel Katalin (Salva Vita Alapítvány): Bence, mesélnél kérlek egy kicsit magadról, a Társulatról, valamint arról, hogy hogyan merült fel a projekthez való kapcsolódás ötlete?

Harsányi Bence (Momentán Társulat): A Momentán Társulattal 2003 óta játszunk interaktív improvizációs előadásokat, ami azt jelenti, hogy mindig a nézők ötletei alapján játszunk. Megalakulásunk óta mindig fontos volt az oktatás, a Társulatban hozzám hasonlóan sokan mások is tanár diplomások. Nagyon fontos számunkra, hogy továbbadjunk mindabból a tudásból és hozzáállásból, amit az improvizáció jelent. Dolgoztunk egészen kicsi gyerekekkel, nagyobb gyerekekkel, egyetemistákkal és pedagógusokkal is, valamint tartunk céges tréningeket is, tehát nagyon széles ez a paletta. Mindig is lényeges volt számunkra, hogy találjunk olyan ügyeket, amelyek keretében az úgynevezett alkalmazott improvizáció eszközével azokat a készségeket, amiket mi a színpadon használunk, tovább viszünk valami más felhasználási területre. Nagyon büszkék vagyunk ezekre a projektekre (alkohol- és drogprevenciós programok, biztonságos internethasználat, fenntarthatóság, eredményesebb pedagógus-diák-szülő kommunikáció és még sok más). Szerettük volna kipróbálni, hogy ez az improvizációs kelléktár hogyan illeszthető bele a Salva Vita munkájába és a ti ügyfeleitekkel hogyan lehet ezeket a játékokat játszani. Nem tudunk a régióban hasonló kezdeményezésről, aminek keretében magasan funkcionáló, munkaerőpiacon mozgó, értelmi sérült és autista fiatalokkal dolgoznának. Ezért különösen izgatottan vágtunk bele ebbe a projektbe és mi is folyamatosan tanultunk.  

Kappel Katalin (Salva Vita Alapítvány): A Salva Vita Alapítvány a workshop tematika kidolgozásában, valamint a programok megvalósításában vett részt. Ez az interperszonális készségeket fejlesztő és önálló életvitelt támogató programsorozat egyrészt folytatta egy korábbi programban elkezdett munkánkat, másrészt más további projektekben összegyűlt tapasztalatainkra is építkezett. Korábban több olyan projektünk is volt, amelynek keretében értelmileg akadályozott, illetve autizmussal élő ügyfeleinket támogattuk a minél önállóbb életvitelben. A fordulatot aztán a 2021. év hozta: 2021 elején a hozzánk forduló fiatalok szülei részére szülőklub sorozatot tartottunk, melynek során a résztvevő szülők számos Covid járvány okozta problémára, nehézségre világítottak rá. Legtöbben azt fogalmazták meg nehézségként, hogy a Covid időszakban a fogyatékossággal élő gyermekeik bezárkóztak, befordultak, sokan elvesztették munkájukat, s így a napi kapcsolataikat is, pedig már korábban is nehézséget okozott nekik a társas kapcsolódás, ami az élet minden területére kihatással van. Ezért úgy éreztük, ügyfeleinknek most a korábbinál is sokkal nagyobb szükségük van támogatásra az interperszonális és kommunikációs készségek fejlesztésében.

Éppen ezért 2021. év végén elkezdtük kialakítani egy interperszonális készségfejlesztő program tematikáját, melyhez együttműködő partnerként felkértünk Titeket, a Momentán Társulat tagjait. Méghozzá azért, mert Veletek, a Társulattal már évek óta kapcsolatban álltunk-állunk és sokat beszéltünk arról, hogy milyen jó lenne közös programokat szervezni a témakörben.

Inspirált bennünket a Love on the spectrum Netflixes sorozat is, amely autizmus spektrumban érintett fiatalok párválasztási-párkapcsolati nehézségeit dolgozza fel, a dokumentumfilm egyben jógyakorlatokat, módszereket, eszközöket is bemutat arra vonatkozólag, hogy hogyan készíthetők fel ezek a fiatalok kapcsolatok kialakítására és fenntartására – és ezen a ponton nem kizárólag a párkapcsolatokra gondolva.

Végül el is indultunk a klubokkal, amiknek az Alapítvány közösségi tere, a Szeglet Közösségi és Élménytér adott otthont.

Össze tudod kérlek foglalni, hogy hogyan épült fel a programsorozat, milyen témákkal foglalkoztunk?

Harsányi Bence (Momentán Társulat): Nagyon izgalmas volt az előkészítés, és ennek a programsorozatnak a kidolgozása, kialakítása. Örülök neki, hogy ilyen korai fázisban be tudtatok minket vonni és együtt alakíthattuk ki a projekt vázát.

2022. február-április folyamán összesen 6 csoportfoglalkozást tartottunk, 6 téma mentén. A programba elsősorban az Alapítvány már meglévő ügyfélkörébe tartozó értelmileg akadályozott/tanulásban akadályozott/autizmussal élő személyeket vontuk be. Nagyon örültünk neki, hogy a programokat nagy érdeklődés övezte, alkalmanként átlagosan 10-15 fő vett részt. Ez az eredetileg tervezett létszámhoz képest magasabb létszám. Ráadásul azt is jelzi, hogy az ügyfelek bizalommal viszonyulnak az Alapítvány felé, és elégedettek is voltak a programmal – hiszen újra meg újra eljöttek a foglalkozásokra és utána lelkesen tértek haza.

Minden alkalommal egy kommunikációval, kapcsolatteremtéssel kapcsolatos témát jártunk körbe, ezen témákat gyakorlati helyzetek szimulálásával, játékos formában igyekeztünk befogadhatóvá tenni. Természetesen a párkapcsolat megtalálása, a párválasztás, az ismerkedés nagyon fontos, kiemelt témának számított. De esetükben ugyanolyan fontos cél volt az is, hogy ismeretlenekkel megfelelő módon fel tudják venni a kapcsolatot, illetve mivel mindegyikőjüknek van munkatapasztalata, munkaélménye, ezért nagyon sokat tudtunk meríteni a munkahelyi élményeikből is, amik néha nagyon kellemesek, néha viszont konfliktusosabbak.

Mivel a foglalkozásokat a Társulat tagjai és a Salva Vita szakemberei közösen tartották, így abban helyet kaphattak drámapedagógiai eszközök, emellett az Alapítvány abban támogatta a folyamatot, hogy az alkalmazott eszközök a célcsoport igényeinek megfeleljenek (vizuális támogatás, könnyen érthető nyelvezet stb.).

A játékok védett környezetben zajlottak, a Társulat tagjai a résztvevők inputjai alapján jelenítettek meg releváns élethelyzeteket, az ő irányításuk szerint játszottunk. Ez nagyon izgalmas volt számukra, hiszen azt élhették meg, hogy náluk van a távirányító és kipróbálhatnak újabb és újabb megoldásokat ebben a biztonságos térben.

A játékokba sokszor mi is beálltunk, nagyon sok inspirációt és élményt kaptam tőlük. Az is látszik, hogy van, amiről nehezebben beszélnek, de vannak olyan témák, amikről még senkit nem hallottam ilyen nyíltan, őszintén beszélni, legyen szó akár a saját megváltozott munkaképességükről, akár életük egyéb apróbb részleteiről, és ez lebilincselő.

A programsorozat zárásaként 2022. június 3-án egy olyan nyitott rendezvényt is szerveztünk, amelyen a csoporttagokon kívül más fogyatékossággal élő személyek is részt vehettek. E rendezvény célja kifejezetten ismerkedési lehetőség biztosítása és a workshopok során megszerzett interperszonális készségek gyakorlati alkalmazása volt. Mindezt a célcsoport igényeihez és képességeihez igazodó játékos programok segítségével valósítottuk meg.

Kappel Katalin (Salva Vita Alapítvány): Hogy látod annak a lehetőségét, hogy 6+1 alkalom alatt valós változást érjünk-érhessünk el ezeknél az embereknél a szociális készségek fejlesztése kapcsán?

Harsányi Bence (Momentán Társulat): Mi magunk is arra készültünk és úgy építettük fel a programot, hogy alkalomról alkalomra nehezítsük a kihívásokat. Engem az lepett meg leginkább, hogy milyen jól kommunikálnak, milyen humorosak és bátrak a résztvevők ebben az otthonos, számukra biztonságos közegben.  Az a nagy kérdés, hogy hogyan lehet ezt a fajta biztonságot akkor is megtartani, hogyha kikerülnek ebből a közegből (munkahelyen, nyílt terepen, utcán). Ezért is volt fontos módszertani szempontból, hogy én állandó tagként jöttem a Társulatból ezekre a programokra, de hozzám minden alkalommal egy újabb társulati tag csatlakozott, hogy a résztvevők ismeretlen arcokkal is találkozhassanak. Ez is fontos része a tanulásuknak, hogy egy új embert hogyan fogadnak be. Alkalomról alkalomra tapasztaltuk, hogy egyre nyitottabbak és magabiztosabbak. Aki az első találkozáskor egészen halk volt, szinte meg sem mert szólalni, következő alkalommal bátran behozott egy személyes példát, amit azonnal eljátszhattunk az ő instrukciói alapján. Tehát rövid időn belül láttunk kinyílásokat, bátorodásokat.

Mindeközben folyamatos újratervezés zajlott a háttérben, hiszen egy-egy forglalkozás után látszott csak az, hogy a következő alkalommal hogyan tudunk nehezíteni, mélyíteni a témákon, gyakorlatokon. Fontos szempont volt, hogy ezek a nehezítések pici lépcsőfokokat adjanak, mégis tudjon igazi kihívás lenni a számukra. Lényeges volt az is, hogy meglássuk az ő erősségeiket és arra alapozzunk. A 6 alkalom elég kevés ahhoz, hogy eljussunk oda, hogy mit hogyan kell csinálni, arra viszont elegendő, hogy felhívjuk a figyelmüket arra, hogy ők miben jók, az ő erősségeiket vigyük tovább.

Kappel Katalin (Salva Vita Alapítvány): Mik voltak a programsorozat során felmerülő általános tapasztalatok, felmerülő nehézségek és hogyan reagáltatok rájuk?

Harsányi Bence (Momentán Társulat): Fontos eleme volt a programnak a játék és humor. Kezdetben felmerült bennünk is, hogy az imprós és drámapedagógiai módszertan működni fog-e, de azt láttuk, hogy a humor, a játékosság náluk is nagyon jól működik mint fejlesztési eszköz.

A feladatokat célratörően, érthetően, egyszerűen magyaráztuk el a célcsoport igényeinek megfelelően, így a keretek világosak voltak és biztonságban érezhették magukat a résztvevők. A felszabadult játékhoz ez elengedhetetlen. Párokban, kis csapatban dolgoztak, nem rángattuk ki senkit a teljes csapat elé.

Izgalmas volt belelátni abba, hogy a program résztvevői milyen sokat kapnak tőletek, az Alapítványtól, mennyire otthon érzik magukat nálatok, „hazaérkeznek” minden egyes alkalommal. Az sem jelentett nekik nehézséget, hogy a társulati tagok előtt megnyilvánuljanak – habár az ismeretlen helyzetek és személyek jelenléte alapesetben feszélyezi őket, most mégis jól fogadták az új helyzeteket és bátran mertek kilépni a komfortzónájukból.

Világossá vált számunkra az is, hogy a párkapcsolat mennyire kiemelt fontosságú ennél a célcsoportnál. Sokakban él sztereotípia az autizmusban érintett/értelmileg akadályozott személyekkel kapcsolatban, hogy nekik nincs erre igényük. De igenis van, és szeretnének e téren is előrelépni az életükben.

Fontos volt számunkra, hogy hosszútávú hatása is legyen a programnak, ugyanakkor nem volt mindig egyértelmű, hogy mi az, amit egy-egy alkalomból továbbvisznek, elraktároznak a résztvevők, hogy “éles helyzetben” használni tudják majd. Éppen ezért tudatosan egyre nagyobb hangsúlyt fektettünk arra, hogy a tanultakat megerősítsük bennük. Nem az a fontos, hogy egy alkalmat követően elmondják, mit tanultak, hanem hogy 1-2-5 hónap múlva, amikor belekerülnek egy szociális helyzetbe, akkor eszükbe jusson, hogy mi mindenről lehet a másikkal beszélgetni. Nagyon különböző alapkészségekkel jönnek, van, aki csendesebb, keveset kommunikál, van, aki viszont sokat mesél. Az lenne a jó, ha annyit tudnánk gyakorolni, hogy ez a készségek automatikusan működjenek.

A résztvevők alapvetően jól ismerik egymást, látható a klubokból, táborokból hozott alapműködés.
Kiszámítható, hogy egyik vagy másik társuk hogyan reagál egy helyzetben vagy hogy milyen dolgokat szeret.  Ezeken az alkalmakon meg tudták lepni egymást egy-egy feladat során. Tudatosították, hogy más is jellemzi őket, nem csak az, amit már mindenki látott és megismert. Kibillentek a megszokott szerepeikből, megtapasztaltak új működéseket és megoldásokat. Erre az élményre azért van nagy szükségük, mert a jövőben is sokféle különböző élethelyzetekbe kerülnek majd, ahol jó, ha tudják, hogy érdemes és lehetséges újabb és újabb színeket megmutatni magukból.

Kappel Katalin (Salva Vita Alapítvány): Nagyon fontosnak tartjuk, egyfajta missziónk, hogy a hozzánk fordulókat – amellett, hogy támogatjuk a munkaerő-piaci boldogulásukat – abban is segítjük, hogy az önálló életvitel irányába is lépéseket tegyenek meg – amelynek természetesen az is elemi részét képezi, hogy ezek az emberek elhelyezkedjenek és a munkahelyi feladataikat el tudják látni, de az is, hogy az akár a munkahelyen, akár más kontextusban felmerülő szociális helyzeteket megfelelően kezelni tudják.  Éppen ezért úgy gondoljuk, hogy ez a projekt, ez a programsorozat, amit megvalósítottunk, abszolút releváns a célcsoport életében.

Bence, Te hogyan látod a program fenntarthatóságát?

Harsányi Bence (Momentán Társulat): Ez egy hosszú út, aminek ez volt az első lépcsőfoka. Érdemes időről időre, 3-6 hónapos etapokban dolgozni, és mindig egy-egy újabb célt kitűzni. Sok témát érintettünk ugyan a fél év során, de még nagyon sok olyan téma van, amivel nem foglalkoztunk és érdemes lenne a jövőben időt szánni rá.

Hogyan lehet az ő mindennapjaikban megteremteni azokat a pozitív érzéseket, amelyek segíségével a maximumot hozhatják ki magukból?

Hogyan válnak ők maguk segítővé? Hiszen sokan közülük annyira értik ezt a közeget, amelyben eddig ők kaptak segítséget, hogy mentorrá válhatnának. De vajon hol jön el az a pont?

A program egyik kifejezett célja volt egy módszertan kidolgozása és a megszerzett tapasztalatok átadása. Az imprós közegben intenzív a tudásmegosztás, nemcsak országos, de régiós szinten is a visegrádi országok között. Szerencsés esetben pedig a gyógypedagógiai és tanárképzéseben is megjelenhetnek az eredmények.

Kappel Katalin (Salva Vita Alapítvány): Köszönöm Bence a beszélgetést! Bízunk benne, hogy a programsorozatot a jövőben is folytatni tudjuk, folytatás esetén pedig számítunk a szakmai közreműködésetekre!

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A programsorozatot a Slachta Margit Nemzeti Szociálpolitikai Intézet és az Emberi Erőforrások Minisztériuma által támogatott FOF 2021 pályázat keretében valósítottuk meg. Támogatásukat köszönjük!


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Időhúzás vagy hozzáadott érték?

A mi történetünk … így indult

A L.I.K.E. projekt