Kajla a kutya, aki ott van – és ezzel segít.




Egy nógrádi faluba mentettek kutyákat a Putrinka állatmentői 2020 januárjában. Az egyikük, egy körülbelül 3 hónapos keverék az enyém lett. Ő Kajla a Salva Vita Alapítvány első négylábú munkatársa.
Vannak, akik szerint tacskó, mások border collie-ra esküsznek, de terrier is sokak szerint. Valószínűleg mindez, és még más is. Annyi bizonyos, hogy a hátsó lábain extra lábujjai vannak (6-6). Sok mindentől fél a mai napig, például a vonat hangjától, bármilyen messzire is van. Imád labdázni és erdőben rohangálni. A kutyasuliban alap és középfokon is 97 százalékos vizsgákat tettünk. Ez az engedelmességről és az ügyességről szól, tehát nem buta (és én se vagyok béna), de nem terápiás kutya.
Azon túl, hogy nem terápiás eb, ráadásul nekem első kutyám. Így én is rengeteget olvasok, beszélgetek, tanulok. Mivel ő maga is sokszor fél, eleinte azt gondoltam, hogy nem is lesz jó társasági kutya. De úgy gondoltam fejlesztem, tanulunk és meglátjuk, mi lesz. És ez bejött. Amikor tavaly augusztusban a Salva Vita Alapítványhoz kerültem dolgozni, hamar elkezdtem magammal vinni. Először a helyet szokta meg, gyakori labdázással ez épület mellett. Majd fokozatosan az embereket, egyesével és csoportosan. Gurultam vele kerekesszékkel, megismertettem mindenféle mozgással, hanggal, jelenséggel, ami előfordulhat a Szegletben.
Azóta eltelt fél év és immáron nagyon is otthonosan érzi magát. Néha túlságosan is.




Mit keres ő a LIKE ifjúsági projektünkben?

A fiatal felnőttkor sok kihívást és izgalmat rejt. Érdemes erre visszaemlékeznie mindenkinek, aki ilyen korú emberekkel dolgozik, él, neveli őket. Egyszerre tárul ki a világ és jelenik meg ezernyi új felelősség. A lehetőség és a kötelesség pedig nagy csomag, amin személyesen mindenki egyéniségének, képességeinek és lehetőségeinek megfelelően lavírozik.
Akik a LIKE projektbe jönnek, azért jönnek, mert ebben a cipőben járnak és tennének valamit, de nem biztosan tudják, hogy merre az arra. Mert szeretnének saját pénzt, munkát, felelősséget, de még soha nem feleltek dolgokért, nem dolgoztak korábban. Az is látható, hogy ez a mostani huszonéves korosztály egyből akar nagyot ugrani. Egyből a legjobb állás, a legpasszolóbb karrier, a legjobb fizetés, a leg... Nehéz megérteniük, hogy nem egy nagy, pontos és jó ugrást kell tenni, hanem számos apró, akár jelentéktelennek tűnő lépést, akár tyúklépésben. Stressz, bizonyítási kényszer, aggodalmak mindig megjelennek amikor ezek szóba kerülnek a foglalkozásokon. Kajla kioldópont ehhez. A kutya simogatása megnyugtató, többször megéltem és láttam, hogy lecsendesít. Csökkenti a vérnyomást, a pulzust. De ez nem minden.

Én beszélgetek a fiatalokkal először, amikor a programunkba jelentkeznek. Amikor fogadom az új embert megkérdezem, hogy zavarja e a kutya. Így az első pillanattól kezdve van miről beszélni, nagyon gyorsan alakul ki egy informálisabb, könnyedebb hangulat. (Eddig 80 emberből 2 kérte, hogy ne legyen jelen a kutya). Az izgulást (mit mondjak, hogy viselkedjem, mi történik) áthidalja az, hogy van egy szőrös négylábú velünk. Nem kettesben kell velem beszélgetni.
Előfordult, hogy a fiatal annyira izgult, hogy nem tudott megszólalni sem. Meséltem neki arról, hogy Kajla miktől fél, hogy az új emberektől is tart, idő kell neki, hogy megszokja őket. A fiatal így felé fordult és elsuttogta neki, hogy nem kell tartani tőle, ő nem bántja. Majd hozzáfűzte, hogy ő maga is izgul épp nagyon, de nem kell, mert minden rendben van. És tényleg rendben is volt mind Először a fiatal és Kajla megnyugtatták egymást kölcsönösen és ezután már nem is volt félelmetes velem beszélgetni.
Majdnem minden fiatal kimondja az első beszélgetés során, hogy milyen jó, hogy itt van Kaja. Másképp fogalmazzák meg, személyiségük, preferenciáik mentén, de minden esetben maguktól mondják ki az 1-1,5 órás beszélgetés során. Van, aki azt mondja, hogy jó simogatni, mert ez jóleső érzés, ami ellazítja. Más nem tud, nem akar rám nézni és a kutyához beszél, neki mondja el, amit akar. Megköszönve a végén, hogy így beszélhetett. Van, aki nem akar válaszolni, vagy nem tudja a választ és inkább játszik vele, amit én hagyok. „Kajla nélkül kínos csend lett volna, de így nem volt kényelmetlen és volt időm gondolkodni” mondják.
Sok sikerélményt is szerez, az első beszélgetésen vagy már a későbbi foglalkozások, találkozások kapcsán. Sikerélmény, ha odajön, amikor egy fiatal hívja. Ha megcsinál egy trükköt. Önbizalmat ad. Lehet neki vizet hozni, fekhelyet letenni, gondoskodni róla. Ez különösen fontos lehet akkor, amikor amúgy azt éli meg az egyén, hogy neki mindig/gyakran van segítségre van szüksége.
Lehet rajta nevetni, vele játszani. Így könnyedebb lesz a hangulat, akkor is ha az egyénben vagy a csoportban feszültség támad. A figyelmet el lehet terelni, ha sok a társas, érzelmi vagy egyéb nyomás. Kajla lelkes, érdeklődik, felfedez. Szereti az alkalmakat, ha teheti követi az igényeit a játékra, társaságra. Ez aktivizál, bevon.
Kapcsolatot lehet kialakítani anélkül, hogy az ember szavakkal jól kommunikálna, vagy magabiztosan tudna új helyzetekben fellépni. És a kutyán, Kajlán keresztül lehet más emberekkel is kapcsolódni, fokozatosan, lépésenként. Kiszállva akkor, amikor az egyén akar. Vagy belépve, akkor, amikor készenáll rá. Hiszen Kajla mindenkinek ott van, a közösség része. Ha nincs ott, akkor kérdezik, hogy miért nem. Ha beteg akkor aggódnak érte. Ha kényelembe helyezi magát, akkor a fiatalok is bátrabban zuttyannak le lazulni egy babzsákra. Kajla egy kommunikációs felület, egy „üzenőfal” társas, kommunikációs nehézségekkel küzdő fiataloknak.
Kajla nem terápiás kutya és végképp nem terapeuta. Pláne nem tanár. De lehet tanulni és tanulnak is a fiatalok általa. Ha Kajláról el lehet mondani, hogy zavaró, ha állandóan a központban akar lenni, akkor ezt lehet másnak, embernek is jelezni. Ha tekintettel kell lenni arra, hogy mit nem szeret, amit tesznek vele, akkor például felmerülhet, hogy másra is tekintettel kell lenni. Vagy meg lehet osztani, hogy mi az, amit én nem szeretek.
Egy kutya képes arra, hogy hordozója, megjelenítője legyen sok mindennek, amit amúgy csak elvontan tudnánk tárgyalni, vagy egy csoportnak sokkal több időre lenne szüksége, hogy képes legyen szóbahozni. Élőbbé, elérhetővé és személyessé teszi.
Sok olyan fiatal is jár közénk, akit sokszor megítélnek, leírnak, beskatyulyáznak. Kajlát ez pont nem érdekli. Az igen, hogy kinél van szalámis szendvics, vagy ki új, ki hagyja, hogy vadabbul is játszon vele, kin van nagy kabát (ez a múltja miatt valamiért félelmetes neki), ki labdázik. Ezek a kategóriák nem azok a kategóriák. Ez a nyitott, bírálatmentes reakciója is sokakat tesz hozzá a munkánkhoz.

Összefoglalva Kajla négylábon járó informális fejlesztő eszköz, mely több területen hat.
Testi hatás: pl. megnyugtató simogatás, légzést, pulzust csökkenti, az ember saját önnyugtatását is segíti, fejleszti
Pszichés: pl. kiszolgáltatottság, kirekesztettség érzését csökkenti, ha gondoskodnak Kajláról, akár párban is (megitatják, labdáznak, kiviszik pisilni, megsétáltatják)
Kognitív hatás: pl. egy trükk megtanítása, kérése feltételezi, hogy a személy tudja, hogy mit és hogyan kell kérni a kutyától
Szociális hatások: pl. kommunikációs „üzenőfal” rajta keresztül másokkal is kapcsolatba lehet lépni

Kajla a kutya, aki ott van – és ezzel segít, nekem is, az én munkámat is könnyebbé teszi.
(És akkor még nem beszéltem arról, amikor terápiáskutyás foglalkozások zajlanak nálunk. Mert olyan is van! Joánovits Andrea tartja Molli kutyával, aki szintén mentett, de terápiás kutya. Ez már egy másik szint. Node, erről majd legközelebb. :-D )



A poszt írója Zsiday Kriszta a L.I.K.E. projekt vezetője. A programról itt és itt található további információ.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Időhúzás vagy hozzáadott érték?

A mi történetünk … így indult

A L.I.K.E. projekt